Kovács Ferenc nagycenki plébános, székesegyházi kanonok, komáromi főesperes volt. 1947-ben szentelték pappá, majd 1965-ben kapott plébánosi kinevezést Nagycenkre, ahol 1995–ig szolgálta a rábízott híveket. Kovács Ferenc atya kereken 30 éven keresztül élt nagycenki hívei között. Gyakran találkozott a Széchenyi-család leszármazottjaival, megőrizve Nagycenket a családi temetkezés központjának. Nem csak a Széchenyi szellemiséget ápolta, de az ő idejében újult meg a templom külseje és belseje, felújításra került a Széchenyi Mauzóleum is. Az idősek és a gyerekek különösen fontosak voltak számára. Kirándulásokat szervezett az időseknek és a nyugdíjasoknak. A ministránsokkal nagyon jól megértette magát, mindig gondoskodott paró ajándékról a számukra.