Tizenkét éves kora óta asztaliteniszezett, tizenhat évesen járási bajnokságot nyert. 1969 és 1985 között Sopron város és Sopron járás általános iskoláinak orosz tárgy szakfelügyelője volt. Négy éven keresztül Nagycenken testnevelést is tanított, de leginkább a foci és az asztalitenisz állt hozzá közel. A hetvenes - nyolcvanas években sok lehetőség adódott asztalitenisz versenyzésre, ekkor voltak a legsikeresebbek a nagycenki csapatok. Volt olyan időszak, amikor öt éven keresztül az ő csapata állt a dobogó legfelső fokán. A nyitrai testvériskolába több éven át vitte a cenki diákokat. Sporttevékenységét önzetlenül, társadalmi munkában végezte, és ehhez mindvégig ragaszkodott. Egész élete során a legfontosabbnak tartotta családját, hivatását és a sportot. 1994-ig, nyugdíjba vonulásáig, több generációt nevelt Nagycenken, támogatva a tehetségeseket, segítve a gyengébbeket, határozottan, de sosem hangos szóval, példát állítva kollégáinak és tanítványainak.